ĐoTty történetei: Szavazás

Kérlek szavazzatok Raazelröl!

Szükségem van rátok, hogy eldöntsem, ki lenne az ’Egy párduc vérében’ szereplő karakterem, Raazel számára a megfelelő, valóságban is létező személy. Próbáltam a modellek, színészek, zenészek, és hétköznapi emberek között keresgélni, de hát nagyon nem egyszerű... Sajnos, ha beírom a Google-be a jellemzőket, akkor azzal nem sokra megyek, de még annyival is meggyűlik az adattároló baja, hogy „férfi hosszú hajjal” (pontosabban man/men with long hair, mert angolul keresek).

Ezen a szavazáson most 11 személy vesz részt, de egyikre sem mondanám én, hogy „NA Ő AZ!”, bár szerintem az életben nem is fogok olyat találni, aki megfelelő lenne. Majd reménykedem, hogy a nálam jobban rajzolni tudó ismerőseim megvalósítják a képzeletemet... J

Szóval a feladat annyi lenne, hogy aki már olvasta az eddigi írásomat, az szavazzon majd lentebb, hogy kinek tudná elképzelni Raazelt. Az most nem lényeges, hogy a jelöltek nagy része szőke, Raazel pedig fekete hajú lenne. Egyelőre nézzük az összhatást, ha megvan a nyertes, akkor fotómanipulációval mindent megfelelő színűvé lehet tenni.

Aki pedig nem olvasott eddig, attól annyit szeretnék kérni, hogy olvassa el azt a kevés részletet, ami majd nemsokára következni fog a beszédemben, és az alapján, egy rövid időre képzelje magát Tiff, vagyis a főszereplő helyébe. Ha ez megvan, akkor vagy a részlet alapján döntsön, vagy csak egyszerűen képzelje el azt, hogy egy fülledt tánctér közepén a 10 ember közül ki lenne az, aki ha magához öleli hátulról és érzékien megtáncoltatja, akkor az illető teljesen leveszi a lábáról. De úgy, hogy levegőt venni is elfelejt, masszává olvad, és úgy kell összekanalazni. Ez a rész persze a nőknek szól, fiúk közül nem tudom ki olvas/olvasott, de ők természetesen akkor az írás alapján döntsenek, ne úgy, hogy khm ki jön be nekik.

Előre is köszönöm a segítséget!

Részlet:

„A dübörgő zene megtöltötte a fülem, végigszáguldott végtagjaimon, arra késztetve, hogy rögtön a nyüzsgő tömeg közepébe vessem magam. A levegő érezhetően fülledtebb volt idefenn, vágy és izzadtság szaga terjengett a teremben, ameddig a szem ellátott, mindenütt összefonódó testek kígyózását lehetett kivenni.

Valaki hátulról magához ölelt, és én nem tiltakoztam, a vérem pezsgett, a testem a mozgás iránti szenvedély tüze fűtötte. Egy erős mellkas simult a hátamhoz, a férfi kezei lejjebb csúsztak a csípőmre, és így ringatott a muzsika ritmusára.

A szemem sarkából láttam, hogy a többiek is hasonló helyzetben vannak: Lily egy magas, barna férfihoz dörgölte testét, Jeane és Lexy pedig két másikkal kört alkotva mutatta meg tánctehetségét.

Éreztem, ahogy az én párom a fülemhez hajol, forró lehelete csiklandozta bőröm, mikor belesuttogott.

- Nagyon jól táncolsz, suave – lágy hangja, mint az olvadó csokoládé, majd a derekam elengedve maga felé fordított. Mikor az arcára néztem, majdnem földbe gyökerezett a lábam. Opálfekete tincsei a mellét súrolták, izmos teste tetőtől talpig feketébe volt bújtatva, egyik szemöldöke fölött megcsillant ezüstkarikája. Bőre sötétjéből egyedül a szemei tűntek ki. Azok a szemek… Nem képzeltem volna, hogy ilyen létezik. Százszor szebbek voltak, mint Lily tengerkékje, vagy Aife csillogó smaragdja. Többek voltak egyszerű citromsárgánál, ragyogóbbak, mint a nap sugarai, olyanok voltak… Mint a folyékony arany. Igen, ez a jó szó rá.

És azok az aranyszín szemek most engem néztek.

Elpirultam, a rám törő zavarodottságtól lehajtottam a fejem, de egyik erős kezével megszorította az állam, s arra kényszerített, hogy újra ráemeljem tekintetem. Pár pillanatig áthatóan nézett, majd hirtelen előredőlt, én pedig megijedtem, a szívem hevesebben kezdett verni, végül lehunytam a szemem, és vártam, hogy megcsókoljon.

Ehelyett azt éreztem, hogy beleszimatol a nyakamba, elragadtatottan felnyög, és halkan azt motyogja:

- Jázmin és valami más, pikáns… Óh, igen, fekete ribizli – majd eltávolodott, és újra körém fonta karjait.

Csak pislogtam, nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam.

- Te-tessék? – kérdeztem félénken, de figyelmen kívül hagyott.

Forró testét erősen hozzám nyomta, ettől az én bőröm is egyre jobban felhevült, lábaim remegni kezdtek, attól féltem, menten kimegy alólam a talaj, de erősen tartott. Láttam a vágy szikráit felgyúlni tekintetében, de továbbra sem tett semmi illetlent, csak szorosan összesimulva dülöngéltünk. A világ leszűkült kettőnkre, már a zenét is csak tompa háttérzajként hallottam.

Még soha nem történt velem olyan, hogy valaki elsőre megfogjon, de ez a férfi határozottan közel járt a célhoz.

Néztem azt a jóképű arcot, a hegyes állat, szépen ívelt orrot, csókolni való ajkakat… Szemei földöntúli fényben égtek, szinte megbabonáztak, ahogy az enyémekbe fúrta őket. Behunytam a szemem és végleg átengedtem magam ölelésének. Testünk egy ütemre ringatódzott, mély levegőt véve erőteljes cédrusillat áramlott az orromba. Az ő illata?

Fejem a vállán nyugtattam, és a nyakához közel kerülve újra magamba szippantottam azt a heves, fás aromát. Igen, az övé, cédrus, és még kivehető volt egy csipetnyi vanília is.

Nyami.

Eufórikus állapotomból akkor szakadtam ki, mikor valaki megkocogtatta a vállam. A gyönyörű idegen elengedett, én, pedig morcosan fordultam hátra megnézni, hogy ki mer zavarni.

- Igen? – szemeim villámokat szórtak, aztán megláttam Lilyt, aki úgy tűnt, kissé megijedt tőlem.

- Csak szólni akartam, hogy mi eléggé kifújtunk, úgyhogy lemennénk a földszintre inni valami frissítőt – motyogta.

Rögtön megbántam, hogy az előbb úgy ráförmedtem.

- Jaj, ne haragudj – emeltem szám elé a kezem.

- Semmi baj – mosolyodott el – Akkor jössz?

- Igen, megyek én is mindjárt, csak várj egy kicsit, előbb még elköszönök, ha nem baj – feleltem.

Lily értetlenül nézett rám, fejével a hátam mögé bökött, mire megfordultam, hogy lássam, mit akar mutatni.

- Mi a…? – a férfi, akivel nemrég még összenőve táncoltam, mostanra szőrén-szálán eltűnt. Kétségbeesetten kutattam sötét alakja után, de minden bizonnyal elnyelte a tömeg. Bambán meredtem magam elé, míg Lily el nem kezdte köszörülni a torkát.

- Nincs itt senki – közölte széttárt karokkal, majd megfogta a csuklóm, és elkezdett maga után húzni – Na gyerünk.

- Az előbb még… - elhallgattam, mikor szemem sarkából arany villanást vettem észre. De mire odafordultam, már eltűnt, hiába pislogtam, nem jelent meg újra előttem. Végül beletörődve követtem türelmetlen barátnőm – Furcsa – motyogtam, de már csak magamnak.

Vajon ki lehetett ez a férfi?”

ABC sorrend szerint a „versenyzők”:

1. Ash Armand

Megj.: Nem a kedvencem, de az egyetlen akinek ténylegesen fekete haja van, és elég sötét a bőre.

2. Bruce Machado

Megj.: tudom, hogy kissé feminin, nincs kidolgozott teste, de a haja, meg az arca nekem tetszik.

3. Chris Brown

Megj.: aranyos szöszi fiú, számomra benne van a topban.

4. David Boals
Megj.: most már idősebb, mint a többiek, de azért a képeken elég helyes.

5. Ed Marquezini

Megj.: ugyanaz, mint BM-nél.

6. Justin Barringer

Megj.: kivételesen nem szőke... Helyes, nem?

7. Justin Z – Justin Zabinski

Megj.: ha az összhatást nézem, meghogy a valóságban ő az, aki olyan korú, ami közel áll egy egyetemistához, akkor a legmegfelelőbb lenne.

8. Matt Felker

Megj.: Olyan drrrr... *dorombol*

9. Rafael Lazzini

Megj.: Igen tudom, aki a ’Karaktereken’ belül szavazott, annak ő a kedvence, de hát ott nem is volt igazi vetélytársa... Most már vannak.

10. Travis Fimmel

Megj.: Ááááh, mindig Kenyon Acheronja jut eszembe róla, de attól még tény, hogy nagyon... de nagyon... Nem is fejezem be, értitek mire gondolok.

11. Viggo Jonasson

Megj.: még egy nőiesebb alkat, de akkor is *-* és még több *csillogó szemek*

Na ŐK lettek volna a versenyzőim, köszönöm a szavazást annak, aki megtette, de zárójelben suttogva megjegyzem, hogy ettől független még keresgélek, hátha egyszer ráakadok a képzeletem pontos megtestesítőjére... J

Végezetül teszek még ide pár random képet hosszabb hajú hímneműekről, akik nekem tetszenek, és talán Raazelt is beléjük tudom képzelni, de mivel egyikről sem tudom, hogy kicsoda, így csak elteszem őket a „fiókba” elbírálás végett.

Ezekhez is teszek egy szavazást, hátha valaki közülük látja meg a karakterem.

Au revoir!